Mészöly 100

„Egy másik kameraállásból…”

 

Felhívás projektmunka készítésére,

a középiskolák 9–12. osztályos diákjai számára

 

 

Mészöly Miklós, az 1945 utáni magyar prózairodalom kiemelkedő alakja 2021-ben lenne száz éves. Születésének centenáriuma alkalmából, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy életművét a fiatalabbak is felfedezzék, az I.T.E.M. Kulturális és Oktatási Alapítvány projektmunkára hívja a hazai és határon túli 9–12. osztályos középiskolásokat.

  • A projektmunkában résztvevők köre 
A projektmunkában a magyarországi és határon túli magyar középiskolák 9–12. osztályos tanulói vehetnek részt. A projektmunka egyénileg vagy csoportban (max. 3 fő) is elkészíthető.      

  • A projektmunka leírása 
Válasszatok egyet a felhívás végén szereplő három Mészöly-regényrészlet közül, és készítsetek egy legfeljebb 3 perc hosszúságú némafilmet a választott regényrészlet inspirációjára! A némafilm ne legyen adaptáció jellegű; a cél nem a Mészöly-regények részleteinek megfilmesítése, hanem a választott részlet hatására, a film készítőiből előhívott asszociációk, képek, emlékek, ötletek filmre vitele. (A regények elolvasása, világuk átélése sokat segíthet az inspirálódásban.)   

A film lehet narratív (történetmesélő) vagy anarratív (amelynek snittjei nem állnak össze történetté). A filmben nem hangozhat el beszéd, de filmzene, atmoszférazaj vagy egyéb (nem nyelvi) hangeffektek alkalmazása megengedett. Az elkészült filmnek adjatok saját címet (ez szerepeljen a film előtti főcímben)! A film végén, a stáblistán tüntessétek fel a film készítőinek és esetleges szereplőinek a nevét! Szereplők nélküli film is készíthető. (A főcím és a stáblista hossza nem számít bele a 3 perces időkeretbe.) A film bármilyen technikával készíthető (mobiltelefon, videokamera, filmfelvevőgép stb.), és lehet színes és/vagy fekete-fehér.    

A film forgatása közben készítsetek munkanaplót, amelyben leírjátok, hogy (1) hogyan értelmeztétek a feladatot, (2) mi volt a film elkészítésével a célotok, (3) milyen munkafolyamatokra osztottátok fel a filmkészítés folyamatát, (4) hogyan változtak a kezdeti elképzeléseitek a forgatás során, (5) az elkészült alkotás értékelése és a forgatás tanulságai. (A munkanapló terjedelme: 1-2 oldal, Word- vagy PDF-formátum).
  • A projektmunkák beküldése 
Az elkészült kisfilmet és a hozzá tartozó munkanaplót, vagy az azok webes tárhelyére mutató linket 2021. szeptember 30-ig küldjétek el az  info@itemalapitvany.hu email-címre! Az e-mail tárgyában szerepeljen a „Mészöly 100 – Filmes projektmunka” megnevezés, a levélbe pedig írjátok bele az alkotó(k) nevét, az iskolátok nevét, címét, illetve az elkészült kisfilm címét! 

  • A projektmunkák értékelése és bemutatása
A kisfilmeket és a munkanaplókat november közepéig értékeljük. A legjobban sikerült pályaművek felkerülnek az I.T.E.M. Alapítvány honlapjára, alkotóik értékes jutalomban részesülnek. A zsűri tagjai: Kis Hajni filmrendező, Pozsonyi Janka a filmhu szerkesztője, újságírója, valamint az I.T.E.M. Alapítvány kuratóriuma: Osztroluczky Sarolta, Rédai Gergely, Szemes Botond.
  • Részletek Mészöly Miklós regényeiből 
1.  Mikor ráakadtunk a Vlegyászán, a kék zománcos stopperóra is nála volt. Nekem jutott a feladat, hogy szétfeszítsem az ujjait, és magamhoz vegyem. Emlékszem, beleizzadtam, mire sikerült. S mikor kigurult a kezéből, olyan iszonyat fogott el, hogy percekig nem tudtam fölnyitni a szemem. Végül Luka bácsi, a kabanás hajolt oda mellém, s fölhúzott a földről. De közben a tenyerét is odatartotta a kezem alá, számítva rá, hogy visszaejtem a különös, színes hasú órát. Nem ejtettem vissza. Mereven néztem, és arra gondoltam, hogy mikor arcra bukott vele, megnyomódhatott az indítógombja, mert a mutatók nullán álltak. Így még csak találgatni se tudtuk, hogy azokban az utolsó percekben milyen távolságot futott. Bálint bárhol tréningezett, salakon vagy a terepen kint, sose mulasztotta el ellenőrizni az időt. Én meg annyira ismertem már az időhosszokat, amiket egy-egy távolságra kiszabott magának, hogy pusztán abból is tudtam volna következtetni. De nullán álltak a mutatók. 
(Mészöly Miklós: Az atléta halála. Budapest, Magvető, 1966.) 
 
2.  Este, mikor letáboroztunk, Kedmahék elmentek gallyat keresni. Megörültem a váratlan magánynak. Először körbejártam a táborhelyünket, aztán ledobtam az egyik sarut a lábamról, és beleharaptam a talpába, mint egy kutya. Közben jöttem rá, hogy egy keményre taposott gyűrődést akarok letépni a belsejéről. A számban nyálkás péppé állt össze a por meg piszok, de ha már elkezdtem, folytattam. Később vettem észre, hogy a négy szamár hátrafordul, és figyelmesen nézi, mit csinálok. Odamentem az egyikhez, és megszagoltattam vele a sarut. A nedves orrlyukak mentén lerakódott a vörös kőpor; mintha véres húsba szagolt volna. Megpróbáltam letörölni, de elkapta a fejét. Erre a szeméhez hajoltam, de úgy, hogy szemgolyója érintse a szempillámat; s akkor már nem húzta el a fejét, csak az egész testén összerándult a bőr. Egy pillanatig azt hittem, hogy megszólal. Tétován hátrálni kezdtem.Lehet, hogy ez volt az első lépés?
(Mészöly Miklós: Saulus. Budapest, Magvető, 1968.)

3.  Egy másik kameraállásból ugyanakkor azt vehetnénk észre, hogy az Öregasszony kontyával történik olyasmi, mint a rizses aprólékba szúrt késsel: a szemünk előtt bomlik le a két elvékonyodott tincs. S ez lappangva már akkor folyamatban lehetett, mikor a vécében voltunk vagy a rendőrrel foglalkoztunk. Igyekszünk metszően élessé tenni a bekövetkezés részleteit. És most nemcsak az siettet, amit megfigyelni akarunk, hanem egyébként is másodperceink vannak. Ha túl sokáig időzünk, a sarokról visszatérő vendégek egészen másképp fogják kizökkenteni őket, mint ahogy most, fokozatosan, önként térnek vissza közénk. Legelőször a hajtű gombja jelzi a változást: enyhén ellökődik a kontytól, és önálló fényponttá lesz. S ezt még az is erősíti, hogy jó hátteret kap Dax Titi zongoráján: épp annak a fekete foltjába esik bele. Nem valószínű, hogy az Öregasszonynak pontosan erről legyen tudomása, s talán nem is érzékeli, hogy a hajtűjével most történik valami. Csak a vonásai lesznek egyszerre élénkebbek. Mintha egy fokozódó átélés követelné a kendőzetlen mimikát, s a lányos fejrándítást, hogy a két tincset olyan erővel hozza lengésbe, ami még egy hajdani dús hajat is meg tudna mozdítani, hogy szellősebbé tegye a nyakát. És egyáltalán nem törődik vele, hogy az átszúrt papírgömbölyeg csupaszon marad, mint egy kalap aljához nőtt gumó. 
(Mészöly Miklós: Film. Budapest, Magvető, 1976.)